2016. július 12., kedd

2015. december 28., hétfő

38.: Az élet legszebb pillanatai

   - Nina, felvetted már azt a ruhát? - szólt be kb huszadszorra Lou.
   - Mindjárt megvagyok.
Ruhát próbálunk a fiúk következő díjátadójára. Lou már legalább harminc ruhát felpróbáltatott velem, de eddig a nagyját egyszerre le is szavaztuk. Valahogy nem találok olyan ruhát, ami nem mutat túl sokat, de nem is öreges. Valamit, ami anélkül trendi, hogy minden a kirakatba tenne.
   - Siess, mert még cipőt és kiegészítőket is kell keresnünk!
   - Jó-jó... 

***

   - Szerinted ez így milyen? Legyen itt egy átvezető dallam, vagy jöjjön a következő versszak? - mutogatott Harry.
A srácok mostanában fejezik be következő albumukat, és az utolsó dalok írása közben már elkezdték felénekelni azokat, amik készen vannak. Eleinte semmit nem mutattak meg belőle a srácok, de végül még a véleményem is kikérték. Ami egyrészről iszonyat fárasztó és néha idegesítő, másrészről azért megtisztelő, hogy tartják annyira a zenei tehetségem, hogy megkérdeznek.
Múlt hétvégén, együtt hoztunk össze hárman egy dalt, Harry, Niall és én. Nagyon élveztem, már teljesen elfelejtettem, milyen jó szórakozás dalt írni, már persze, ha van ihlet.
   - Neked hogy tetszik jobban, drágám?

***

   - Sikerült kiválasztani már a ruhádat a gálára? - kérdezte, miközben felemelte a takarót és befeküdt mellém az ágyba.
   - Még nem teljesen. De már csak két esélyes van.
   - Megnézzem és válasszak én?
   - Ezt már egyszer megbeszéltük... Csak a gálán fogod látni a ruhámat.
   - Ugyan már! Ez nem az esküvőnk - fonta körém karjait Harry és kényelembe helyezte magát az alváshoz.
   - Tessék? - fordultam meg a karjai között. - Mire célzol ezzel?
   - Ne már! Te is nagyon jól tudod, hogy meg fogom kérni a kezed nemsokára, és azután nem sokkal össze fogunk házasodni és akár jöhetnek a gyerekek is.
   - De nem akarsz esetleg megkérdezni, mielőtt megszervezed az esküvőt?
   - Dehogynem. Mint mondtam, nemsokára megkérem a kezed. Tudom, hogy te is ezt akarod, be legyél olyan morcos - nyomott egy puszit a homlokomra. - Igazam van?
    - Igen, de akkor megkérdezhetnél...

***

   - Rendben, azt hiszem készen is vagyunk - mondta Lou, miután kb negyven percen keresztül festegette az arcomat.
   - Épp ideje. Segítesz felvenni a ruhámat?
   - Persze, össze ne kend a sminkeddel az a gyönyörű ruhát!



***

   - Szia - lépett be a szobámba Harry.
   - Szia. Mintha azt mondtam volna, hogy nem láthatod a ruhám a gála előtt - dorgáltam mosolyogva. - Amúgy nagyon dögösen nézel ki.
   - Te pedig gyönyörű vagy - jött közelebb és nyújtotta a kezét felém. Körbeforgatott, hogy lásson és elégedetten nyugtáztam, hogy tetszik neki a ruha.
   - És merre jöttél?
   - Arra gondoltam, hogy nem jelenhetnénk meg úgy a gálán, hogy gyűrű van az ujjadon, hogy ezután a rengeteg pletyka után mindenki tudja, hogy az enyém vagy?
   - Te most megkéred a kezem? - néztem rá.
   - Igen - nyúlt az öltönye zsebébe és vett elő egy kis dobozt, majd féltérdre ereszkedett előttem. - Nina, leszel a feleségem? Te vagy életem szerelme, álmaim nője, te vagy az, akivel le akarom élni az életem, akivel még szeretnék öregedni, aki a gyerekeim anyja lesz, és aki ott lesz velem a nehéz napokon. És nagyon szeretlek téged, és tudom, hogy te is szeretsz, úgyhogy szeretném tőled megkérdezni, hogy leszel a feleségem?
    - Ó, Istenem, hát persze. Nézd meg, mit csináltál... Szétsírtam a sminkem miattad.
   - Gyere ide - ölelt meg Harry. - Tudod, annyira örülök, hogy túl vagyunk ezen a baromságon és már hivatalosan is az enyém vagy. És már semmi nem állhat közénk. Ne sírj, drága, én is nagyon szeretlek - kezdte törölgetni a szemem alól a könnyem és a szétfolyt sminkem.
Pár percig csak élveztük egymás közelségét és lubickoltunk a szerelemben.
   - Még meg sem nézted a gyűrűt - motyogta Harry, mire ösztönösen lenéztem a kezemre, amin egy gyönyörűen formált gyűrű volt egy lélegzetelállítóan szép kővel. 



   - Gyönyörű, köszönöm. És nagy szeretlek.
   - Én is. De most már megyek és szólok Lounak, mert lassan indulunk és még helyre kell hozni a sminked - nyomott egy puszit a fejemre és elindult kifelé.

***

   - Hallom, elkenődött a sminked - lépett be Lou. - Mi a fene történt itt? - riadt meg, mikor meglátta a fejem és rájött, hogy nem csak egy kicsit csúszott szét a kiló festék az arcomon.
   - Megkérte a kezem - mondtam mosolyogva és majdnem ismét elsírtam magam.
   - Ó, de jó! Mutasd a gyűrűt! Gyönyörű... Annyira romantikus - sóhajtott. - De miért most?
   - Hogy a rengeteg pletyka után úgy lépjünk a vörös szőnyegre, hogy már kétség sem fér ahhoz, hogy együtt vagyunk.
    - Igen, ez logikus. Hát, akkor foglalj helyet ismét egy szűk órára, hogy újrakezdhessem remekművem megalkotását.
   - Hurrá...

***

Harry kinyitotta nekem a limuzin ajtaját és beültem Eleanor mellé.
   - Sziasztok! - köszöntem Louisnak, Niallnek, Liamnek és Sophiának is. - Mi újság? Ugye tudjátok, hogy holnap 9-kor kezdünk az edzőteremben. Le kell dolgoznotok a rengeteg csokit és egyéb kaját, amit a stúdióban zabáltatok össze.
   - Hurrá - mosolygott rám "kedvesen" Liam.
   - Amúgy milyen díjakra vagytok jelölve?
   - Legjobb banda, pop/rock album, élő eladás, rajongótábor, turné, klip.
   - Azta. Hát, sok sikert!
   - Mi az a kezeden? - ragadta meg hirtelen a kezem Eleanor. - Megkérte a kezed? - visított fel.
   - Igen - vigyorodtam el.
   - De jó! És milyen szép ez a gyűrű! Harry, nagy gavallér vagy, ugye tudod? Gyönyörű ez a gyűrű.
Miután Sophia is megnézte, mindenki gratulált és kivisongtuk magunk a csajok megérkeztünk a gála helyszínére. Igazán impozáns épület volt.
    - Na, most jön a show - nyomott egy puszit a számra és elindultunk befelé.
A vörös szőnyegen mindenki meg volt őrülve, hogy együtt érkeztünk és azonnal kérdésekkel bombáztak.
   - Együtt vagytok? Mi van Justin Bieberrel? Igaz, hogy terhes vagy Justintól? Tényleg Franciaországban töltöttetek a karácsonyt?
   - Együtt vagyunk és örömmel árulhatom el, hogy Nina a menyasszonyom. Nem terhes senkitől és nem is voltak együtt Justinnal és nem, nem töltöttük Franciaországban a karácsonyt.
   - Nina, hozzáfűznél valamit?
   - Persze, minden igaz, amit Harry mondott. Justin új dalához készítettünk koreográfiát, amikor lekaptak minket ebéd közben. Nincs és nem is volt köztünk semmi s barátságon túl. Szeretem Harryt.
   - Hogy áll az új album? Van már dátum a megjelenésre?
   - Jól haladunk és igen, van már dátum, ami a jövő heti sajtótájékoztatón minden ki fog derülni.
   - Mit várhatunk az új albumtól? Milyennek írnád le?
   - Egy kicsit más lesz, mint az előző, de szerintem nagyon jól hangzik, ami eddig megvan. Lesz három klip is természetesen arról is lesz szó a jövő heti sajtótájékoztatón.
   - Mikorra tervezitek az esküvőt?
   - Még nincs időpont, sok minden függ a turnétól, meg attól is, hogy a családunknak mikor jó.
   - És mikor történt a lánykérés?
   - Ma, már teljesen kész voltam a gálára, aztán jött Harry és teljesen szétfolyt a sminkem...
   - Kedves történet, most engedünk benneteket a gálára, sok sikert!
   - Köszönjük!

***

A gála természetesen fantasztikusan sikerült, a fiúk 6 díjjal gazdagodtak. Az afterpartyn megismerkedtem rengeteg emberrel a celebvilágból. Volt, aki a nagyon szimpi volt, de voltak kifejezetten ellenszenves egyének is. De ez különösebben nem zavart minket, ugyanis nagyon jól éreztük magunkat Harryvel.
Szóval, ez lenne a következő rész. Remélem, mindenkinek tetszik annak ellenére, hogy nem a leghosszabb. Higgyétek, óriási meló volt. Ugyanis egyszer sikerült úgy kilépnem, hogy már a háromnegyede megvolt és nem mentettem el. Nagy élmény volt újraírni az egészet...
Boldog Új Évet mindenkinek!
Nina

2015. november 23., hétfő

37.: Minden rendben

Hali! 

Hétvégén volt egy kis fölös időm és kreatív energiám, így összehoztam egy rövid részt. Ez a rész egy átvezető a következővel együtt a kövi nagy eseményig, szóval direkt ilyen kis terjedelmű. De talán kárpótlás az új szemlélet, ugyanis ez a rész Harry nézőpontjából került megírásra. Remélem tetszeni fog

Niba

*Harry szemszöge*
Felébredtem, és valami meleg dologba ütközött a kezem.
   - Ó, a francba! - pofon vágtam Ninát. El is felejtettem, hogy tegnap itt maradt. Azt mondta, hogy bár szexről szó sem lehet, szívesen összebújna velem estére. Olyan cuki, hogy sose akarnám felébreszteni, ha nem tudnám, hogy ki fog nyírni, ha lemarad a reggeliről...
Tegnap kitalálta, hogy nem akarja elmondani egyelőre senkinek, hogy ismét együtt vagyunk, mert nem akarja, hogy mindenki beleszóljon, mit csinálunk. Úgyhogy most félig-meddig titkos kis kapcsolatban vagyunk. De tudom, hogy azért nem mondja el senkinek, hogyha meggondolja magát, ne legyen megint balhé. De mivel ez nem fog megtörténni, nem aggódom. Tegnap este rengeteget beszélgettünk, sok fontos dolgot megvitattunk magunk között és azt hiszem, most már teljes mértékben értjük egymást gondolatát a kapcsolatunkat tekintve. Mindketten ugyanazt akarjuk, méghozzá egy stabil és hosszú életű párkapcsolatot. És bár eleinte csakúgy mint Nina én is egy kicsit érdekesnek találtam Barbi javaslatát, miszerint ismerkedjünk, de már csak a tegnap este miatt is abszolút megérte, és értem mire gondolt. Hogy nem ész nélkül haladunk, nem ragad el minket a szenvedély, hanem kialakítjuk a határokat és a "szabályokat" úgymond. Döntünk a kapcsolatunk céljáról. Bár én tudom, hogy számomra Nina az igazi, így ez inkább őt érintette. És ha bizonyíték kell, meg fogom adni neki, mert ő az, akivel le akarom élni az életem, akivel még szeretnék öregedni, aki a gyerekeim anyja lesz, és aki ott lesz velem a nehéz napokon. És tudom, hogy megéri tenni ezért, mert százszorosan kapjuk vissza, úgyhogy...
   - Hmm... Harry - motyogott Nina.
   - Igen, drága? - vigyorogtam rá. Tudtam, mennyire utálja, ha így hívom.
   - Épp azt akartam mondani, hogy szeretlek, de akkor inkább most utállak - nézett rám "durcásan".
   - Akkor ki kell, hogy engeszteljelek...
   - Bizony! Azt akarom, hogy hozz nekem a szobámból tiszta ruhát, amíg lezuhanyozok, hogy utána le tudjunk menni reggelizni.
   - De hiányzott ez a precizitás! - húztam magamhoz és nyomtam egy gyors csókot a szájára. - És hogy lásd, milyen szuper barát vagyok, megyek és hozok neked tiszta ruhát. De csak hogy tudd, így enyém a jog, hogy a mai napi ruhádat kiválasszam. Úgyhogy ma különösen szexi leszel. Bár ha belegondolok, még soha nem láttalak nem szexinek...
    - Indíts! Ne hizelegj! - mondta vigyorogva. - Aztán reggeli után kimehetünk a strandra.
   - Ó, akkor bikinire is szükséged lesz. Értettem - tisztelegtem és elindultam a szobája felé, ami mellesleg kb. 10 méterre volt az enyémtől, mert mindig, most is a legfelső emeletet teljes mértékben kivettük, hogy senki ne zavarjon minket. És a lifttel is külön kóddal lehet csak a mi emeletünkre feljutni. Néha egy kicsit túlzásnak hangzik ez a rengeteg biztonsági intézkedés, de így legalább egy minimális magánéletünk lehet, ha már a városba nem tudunk kimenni testőrök nélkül.
Benyitottam Nina szobájába, és nekiálltam átnézni a ruháit, amik meglehetősen mások lettek mióta szakítottunk annak ellenére, hogy utál vásárolni. Éppen fehérneműt kerestem, mikor hallottam, hogy nyílik a lakosztály ajtaja.
    - Na végre, hogy felébredtél! A szomszédból hallottam, hogy már mocorgsz valamit... - hallottam meg Barbi hangját. - Alig várom, hogy elmesélhessem a tegnap esti bulit! Fantasztikus volt. Képzeld, Niall egyik barátja valami óriási, elvitt motorozni a bazinagy motorján. Harry... Te mégis? - látott meg.
   - Tiszta ruhát viszek Ninának.
   - Óó, szóval ti...
   - Igen, együtt vagyunk, és nem, nem feküdtünk le. Csak nálam aludt éjjel. És értékelnénk ha nem mondanád el senkinek. Köszi...
   - Istenem, végre! - ölelt meg. - Úgy örülök nektek! Minden rendben ment?
   - Attól függ, mit nevezel úgy, hogy minden rendben. Átjött hozzám, miután mindenki elment, hogy szeretne beszélgetni. Aztán elsírta magát, hogy tudnia kell, hogy nem élete szerelmét dobta ki, de ugyanakkor nem bírna mégegyszer szakítani, és hogy bizonyíték kell neki. Aztán kibékültünk és elaludt a karjaimban. Úgyhogy, azt hiszem most minden rendben köztünk.
   - Szuper!
   - És szeretném neked is megköszönni, mondta Nina, hogy te ösztönözted.
   - Nagyon szívesen, ha boldoggá teszed, akkor nagyon szívesen. Tényleg azért beszélt veled, mert beszéltem vele? Azt hittem, nem érdekli.
   - Mondtál neki valamit, ami megragadt a fejében. Már nem tudom mi volt. De láthatóan eléggé elgondolkodtatta.
   - Mindig is azt hittem, hogy butának tart, mert modellkedek, és nem érdekli a véleményem. Mármint félre ne érts, jóban vagyunk, de...
   - Értem - öleltem meg. - Na, de megyek, már biztosan lezuhanyzott.
   - Oké, persze. Szia - sétált ki a szobából.
Én pedig gyorsan választottam néhány ruhát, meg bikinit, aztán fehérneműt és vissza indultam a szobámba szívem hölgyéhez.
A reggeli különösebb izgalmak nélkül telt, ugyanis a fél csapat nem jött le, gondolom másnaposság miatt. Így az előttünk álló délelőtt a strandon való szeretetmegnyilvánulásról szólt. Ami annyit jelent, hogy vagy a napozóágyakon vagy a tengerben csókolóztunk, beszélgettünk, elvoltunk. Aztán ebédre végül már mindenki méltóztatott lejönni, majd délutánra egy laza semmittevést szavaztunk meg.
És így telt minden nap. Fürödtünk, lazultunk, aludtunk, ilyenek. 31-én aztán nagy bulit szervezett Louis, az új év tiszteletére (?). Nagyon jól éreztük magunkat, és mikor eljött a visszaszámlálás, és az új év, egyszerűen nem bírtam kihagyni a lehetőséget és megcsókoltam Ninát, aki természetesen visszacsókolt, de mikor meghallotta a többiek fütyülését és tapsát, ellökött.
   - Harry, megbeszéltük - nézett rám félig boldogan, félig mérgesen.
   - De ha egyszer annyira gyönyörű vagy... Jó, oké. Elnézést...
   - Ó, gerlepár, csak nyugodtan. Tudtam én, hogy lesz egy itt valami románc - jött oda Louis.
   - Hagyjál Louis - szóltam rá.
   - Azért gratulálni szabad? - jött mosolyogva Eleanor. - Ó, helló Sophia! Képzeld, mi történt! Nina és Harry újra együtt vannak! - kiáltott fel, meglátva Liamet és barátnőjét.
   - Gratulálok - jöttek ők is oda.
   - Na, mit mondtam... - vigyorgott Barbi. - Gratulálok - pacsiztunk le.
   - Te erről tudtál? - döbbent le Nina.
   - Aha, múltkor összefutottam Harryvel a szobádban...
   - Oké, akkor hogy most mindenki tudja, megkérhetnénk titeket, hogy ne mondjátok senkinek? Egy ideig még szeretnénk titokban tartani, és csak élvezni egymást...
   - Persze, drágám - nyomott egy cuppanós puszit Louis Nina arcára.
   - Louis, ez egy kicsit nyálas volt - fintorodott el.
   - Ezt meg kell ünnepelni! - hozott egy üveg pezsgőt Niall. - Ninára és Harryre! - emelte a poharát. - Sok boldogságot!
   - Ezt nem esküvőn szokták mondani? - ráncolta a homlokát Sophia.
   - Nem mindegy? - rántotta meg a vállát. - Úgyis mindjárt összeházasodnak... - mire Nina félrenyelte a pezsgőt.
   - Azért ennyire nem ugornék előre.
   - Ó, dehogynem, hidd csak el - vigyorgott Louis is.
   - Most ez mi? - néztem rájuk. - El akarjátok ijeszteni?
   - Dehogy! Csak ismerünk titeket.
   - Aha - motyogta Nina. - Ez érdekes.
   - Ugyan már! Örülj! Minden rendben! - súgtam neki. - Ígérem.
   - Biztos? - nézett fel rám.
   - Száz százalék - nyomtam egy puszit a szájára. - Minden rendben velünk.
   - Akkor jó - hunyta le a szemét. - De ugye tudod, hogy egyszer feleségül kell venned? - nézett rám aztán kacéran.
   - Kell? Ez kedves. Olyan esküvőt rendezek neked, amilyet még senki nem látott. Amit szeretnél, minden a tiéd lesz.
   - Szeretlek.
   - Én is, nagyon.

2015. november 8., vasárnap

36.: Tudnom kell...

Valami irdatlan zaj ébresztett. Istenem, minek van ilyen kegyetlen hangja ilyen korán? Kivánszorogtam az ágyból, hogy kinyissam az ajtót, akárki feküdt is rá a csengőre karácsony napján hajnalban. Ránéztem az órára, ami kilenc órát mutatott. Legalább ünnepnapon hadd aludhatnék délig... Megkerestem a kulcsom és kinyitottam az ajtót, aminek a másik oldalán az én imádott nővérkém állt teljesen fitten és jókedvűen.
   - Mégis mi a francot keresel itt ünnepnapon hajnalba? - mordultam rá nem túl kedvesen.
   - Én is örülök, látlak - mosolygott rám és besétált mellettem a házba. - Beszédem van veled.
   - Gyere be - tártam ki megenyhülve az ajtót. - Mit szeretnél?
   - Hogy bocsáss meg Harrynek - mondta ki kerek-perec.
   - Megbocsátottam már. Sőt, lehet, hogy igazából nem is haragudtam rá - tűnődtem el. - Azt hiszem, túlságosan szeretem ahhoz, hogy haragudjak rá. Csak azt akartam, hogy boldog legyen. És ha én ezt nem tudom nyújtani neki, akkor mást kell találnia erre a szerepre.
   - De tudod! Nem emlékszel, milyen boldogok voltatok együtt? Mióta szakítottatok, mindketten szenvedtek. Egyikőtök sem boldog.
   - Jól megvagyok, köszi.
   - De nem vagy boldog. A francba is, miért kell ezt magyaráznom?
   - De nem tudnék vele még egyszer szakítani! Nem érted? Nem bírnám ki még egyszer... És nem akarom azzal áltatni magam, hogy működhet. Mert már megpróbáltuk és nem ment. Nem lehet erőltetni, ha nem megy, hát nem megy. Ebbe vele kell törődni. Ez van.
   - De nem így van! Nem érted? Harry is szenved és te is, ha nem vagytok együtt. Harry arra vár, hogy végre készen állj arra, hogy újrakezdjétek. De megértette, hogy nem erőltetheti. Nem emlékeztethet folyton, mert akkor eleged lesz. És megutálod. Ezért hagyta abba a napi virágot. Nem azért, mert továbblépett. Szeret téged, az Isten szerelmére! Annyira, hogy az már szánalmas. Imád és rajong érted. Napokig járta az ékszerboltokat, mire megtalálta a karácsonyi ajándékod. A végén négy gyönyörű nyaklánc közötti vacilált és nekem kellett döntenem. De ne félj, nem hagytam magam. Ő döntött végül. Úgyhogy ne hidd azt, hogy beugrott egy boltba, vett valamit és odaadta, hogy mégis valami legyen. Hisz karácsony van... És max megkapod a blokkot, hogy majd kicseréled, aztán mindenki jól járt. Nem, ez volt napokig az elfoglaltsága. És nagyon izgult, hogy tetszeni fog-e.
   - Gyönyörűt választott - suttogtam.
   - Ugye? Szerintem is.
   - De nem mehetek vissza hozzá csak így. Tudnom kell, hogy működni fog. Hogy ő a herceg a lovon. Az igazi.
   - Hát beszélgessetek! Vitassatok meg különböző szituációkat! Ne a szex legyen az elsődleges. Várjatok vele, és ismerkedjetek. Ne csak a szimpla dolgokkal, hanem a jelentéktelennek tűnőkkel is. Mi a kedvenc tortád, állatod, csokid, színed, országod. Kire szavazol, mit gondolsz az euró árfolyamáról és többi. Jól fogod érezni magad... Hidd el.
   - Egy próbát megér - egyeztem bele.
   - Pontosan, most pedig állj neki pakolni, hogy tudjam, mit kell még vennünk neked.
   - Istenem, csak egyszer tudnék délig aludni - sóhajtottam, majd elindultam a szobám felé.
Három órával később az ágyamon volt az összes ruhám, szépen kiválogatva, aszerint, hogy kellhet-e egy tengerparti nyaralásra.
   - Oké, akkor vennünk kell legalább három bikinit, és pár nyári ruhát is. Hogy ezt mennyivel könnyebb lenne nyáron bevásárolni. És el ne felejtsünk néhány rövid nadrágot és topot is beszerezni. Te miben jártál nyáron? - nézett rám értetlenül.
   - Edzőcuccban. Nem emlékszel? A nyaram azzal telt, hogy a fiúkkal táncoltam.
   - Olyan vagy mint egy hetven éves öreg nénike. Ja nem is, ez sérti a nyugdíjas néniket.

Kinyitottam a szemem. Felültem és előkerestem a cuki csíkos strandtáskámból a naptejet. Nem akartam leégni mindjárt az első nap. Bár, ha jobban belegondolok, semmikor nem szeretnék leégni. Módszeresen kenegettem a testem, mikor a Barbi és Eleanor közeledett felém.
   - Sziasztok! - köszöntem nekik vidáman. - Jöttök napozni? Annyira szuper idő van!
   - Nem, köszi. Kihajózunk és röhögünk egy jót a srácokon. Búvárkodni akarnak... - sóhajtotta El. - Csak azért jöttünk, hogy szóljunk, tíz perc múlva indul a hajó.
   - Oké, asszem megyek veletek - álltam fel a nyugágyról. - Menjünk! - kaptam fel a cuccom.
Elindultunk a hajó felé, ahol a fiúk már búvárruhában vártak minket.
   - Nem jöttök ti is? - kérdezte Niall - ilyen lehetőség nem adódik minden nap az életben.
   - Igen - értett egyet Louis - gyertek ti is. Tök jó buli lesz.
   - Persze - válaszolt csípősen Eleanor - a kórházban, miután megkóstolt egy cápa.
   - Ugyan, kérem - szólt közbe a hajó kapitánya - errefelé csak delfinek vannak.
   - Naaa - nézett ránk szép szemeivel Harry. - Jó lesz, nincs itt semmilyen cápa.
   - Oké - adtam be a derekam - végülis tényleg nem minden nap búvárkodhat az ember.
   - Ügyes, jó döntés - "dicsért meg" Zayn.
   - Oké, csak ne nézzetek rám ilyen szomorú szemekkel - egyezett bele Barbi is.
   - Nem és nem!  És ne nézz így rám, Louis Tomlinson! - tette csípőre a kezét El.
   - Na! Gyere El, jól fogod érezni magad! - bátorítottuk immár heten.
   - Rendben, de ha megesz egy cápa, a ti lelketeken fog száradni.
Felöltöztünk és a mélybe vetettük magunk.
Hát, azt kell mondjam, ezt tényleg kár lett volna kihagyni. Láttunk minden olyan állatot vagy növényt, amiket mindig mutogatnak az ilyen természetfilmekben.
Visszatérve a hotelbe, nem együtt vacsoráztunk, mert Louis kitalálta, hogy ma legyen randi est, így minden pár elment valamelyik menő hotelbe a városban.
Így én megragadtam az alkalmat, hogy beteljesítsem Barbinak tett ígéretem, felmentem Harryhez.
Bekopogtam és vártam, hogy ajtót nyisson.
   - Szia! - köszönt kedvesen. - Mi újság?
   - Unatkoztam, és azt szeretném kérdezni, hogy nincs-e kedved beszélgetni cagy valamit csinálni együtt?
   - De, persze. Gyere csak be - tárta ki az ajtót egyszerre. - Bocsi a rendetlenségért - mondta, mikor beértem a lakosztályába, ahol nem volt épp tökéletes rend.
   - Semmi gond, az enyém sem néz ki sokkal jobban...
Leültem egy kanapéra a TV-vel szemben. Harry leült mellém. Mindketten néztünk előre, ki a fejünkből.
   - Bekapcsoljam a TV-t? - szólalt meg egyszer csak hirtelen Harry.
   - Nem, nem azért jöttem.
   - Nina, tulajdonképpen miért vagy itt? - nézett rám furcsa, talán egy kicsit reménykedő tekintettel.
   - Öö, beszélgettünk Barbival karácsonykor, és kérdezte hogy vagyok, én pedig természetesen egyszerre rávágtam, hogy megvagyok, minden oké velem. És ő mondott egy olyat, ami elgondolkodtatott. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből.  
   - Mi volt az?
   - Lehet, hogy nem érzed borzasztó rosszul magad, de nem vagy boldog. És lehet, hogy most úgy érzed, de olyan boldog nem lehetsz, mint Harryvel voltál, ha egyedül, nélküle vagy. És ez elgondolkodtatott. Hogy mielőtt találkoztunk is voltam boldog, de annyira sosem, mint mikor együtt voltunk. Akkor a felhők között éreztem magam. Nem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról. És bár nem vagyok depressziós, de olyan boldog nem voltam, mióta szakítottunk. De nem tudnám még egyszer elviselni, hogy szakítunk. És félek attól, hogy mi lesz, ha újra megpróbáljuk és nem jön össze. De tudnom kell, hogy nem éppen életem szerelmét dobtam ki. Hogy nem épp a boldog életem van a kukában. Tudnom kell - néztem a szemébe.
   - Én tudom, hogy te vagy életem szerelme.
   - Ez nekem nem elég, Harry. Biztos akarok benn lenni, bizonyítékot akarok, mert túlságosan sokat jelentesz számomra, és nem tudnám még egyszer elviselni, hogy elvesztelek.
   - Mit szeretnél?
   - Barbi mondta, hogy egy ideig hagyjuk a szexet, és csak beszélgessünk. Ismerjük meg egymást. És az nekem nagyon abszurdnak hangzott az elején. Ismerjük meg egymást? Hiszen már ismerjük egymást... De aztán rájöttem, hogy igaza van. Tudnom kell, hogy a véleményünk mi bizonyos dolgokat illetően. És arra is rájöttem, hogy nem baj, ha nem egyezik mindenben a véleményünk, hisz ez egy jó kis beszélgetést generál. De muszáj tudnom azt, hogy te vagy az igazi. Mert ha nem, akkor hagyjuk az egészet. Harry, túlságosan szeretlek ahhoz, hogy még egyszer elveszítselek - néztem rá már majdnem sírva. És nem válaszolt, majd megszakadt a szívem, de nem válaszolt.
Majd hirtelen mozdult, magához húzott és megcsókolt. És akkor tudtam, hogy ő az igazi. A lepkék repkedtek a gyomromban és a szívem vadul kalapált. Az agyam kikapcsolt és csak élveztem a közelségét, az illatát, a kezét az arcomon, és mindent, ami ő.
   - Én tudom, hogy te vagy az igazi, és számodra én. És ha neked bizonyíték kell, megadom neked. Az lesz, amit csak szeretnél, mert tudom hogy te vagy az, akivel le akarom élni az életem, akivel még szeretnék öregedni, aki a gyerekeim anyja lesz, és aki ott lesz velem a nehéz napokon. És tudom, hogy megéri tenni ezért, mert százszorosan kapjuk vissza. Úgyhogy csak mondd, mi az első témád? - nézett rám olyan túlcsorduló szerelemmel a szemében, hogy elsírtam magam.
   - Jól van, én is szeretlek - húzott magához gyengéden, a hátamat simogatta és a hajamba puszilt.
   - Szeretlek - néztem a szemébe. - És nagyon hiányoztál.
   - Te is nekem.
És csak élveztük egymás közelségét, illatát, szeretetét, és az érzést, hogy ismét minden rendben köztünk.
És a jövőre csupa szép dologként gondoltunk, mert már tudtuk, hogy bármi is jöjjön, azt mi együtt megoldjuk, nem jöhet olyan nehézség, ami szétszakíthat bennünket. És ez volt az egyik legcsodálatosabb érzés a világon.

Na hali!
Bocsi a kép helyéért, de a telom lázad, és a világért nem akarta a helyére rakni...
És Dorka, ha olvasod, megkérnélek, hogy ne emlegesd a suliban a dolgot! Köszike 😊

2015. augusztus 2., vasárnap

35.: Meglepetés!!!

Bekopogtam a nagy fa ajtón, ami a nagy One Direction házhoz tartozott. Vártam, hogy valaki ajtót nyisson és eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ez a ház teljesen felesleges a srácoknak, mert ha nincsenek turnén, akkor sem itt, hanem a saját lakásukban laknak, vagy a szüleiknél vannak. Ez a ház igazából csak bulik esetén van használva. Valószínűleg ennek nagyon örülnek a szomszédok, hiszen ha mellettük laknak ez az 5 őrült fiú, akkor tuti, hogy nem lennének ennyire jóban velük. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és Louis jelent meg előttem óriási vigyorral az arcán.
    - Hát szia, Nina! Boldog karácsonyt! - ölelt magához gyorsan, és a szagából éreztem, hogy már nem teljesen józan. Bár, ha jobban belegondolunk, Louis józanul is pont ilyen kedves és barátságos. De most akkor is egy kissé be volt csiccsentve.
Együtt becipeltük a rengeteg csomagot, amit hoztam.
Végül két nap alatt, természetesen az utolsó kettő napban vásároltam be. Mindenkinek találtam valami olyat, ami illik hozzá, de a legnehezebb persze Harry ajándéka volt, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mégis minek örülne. Végül megoldottam, csakúgy mint a lányok ajándékát. És Liam új barátnője, Sophia is kapott egy cuki nyakláncot.
Mikor a nappaliba értünk, már legkevésbé sem érdekeltek a csomagok, ugyanis ott állt az én imádott nővérem, Barbi.
   - Meglepetés! - vigyorodott el az arcomon, majd gyorsan magához ölelt. - Hiányoztál, csajszi. Mi történt veled? Lefogytál. Ennyire megviselt a szakítás? - nézett a szemembe aggódóan. - Azt mondtad, hogy jól vagy.
   - Jól vagyok, Barbi. Nagyon örülök, hogy itt vagy. Már nagyon rég nem láttalak. Hiányoztál nagyon.
   - Még szép. Beszéltél apuval?
   - Nem, miért? - ijedtem meg.
   - Összevesztek Beával - sóhajtott olyan 'én megmondtam' fejjel.
   - Már megint min?
   - A szokásos. Az a hülye liba besértődött, hogy nem vitte el karácsonyi ajándékot venni, hanem apa maga vett meg mindent.
   - Barbi, az a hülye liba az anyám.
   - Tudom, de annyira utálom. És ne tegyél úgy, mintha te jóban lennél vele, mert ha így lenne, akkor nem menekülnél minden adódó pillanatban a világ másik végére tőlük.
   - Nézd, az igaz, hogy apa házassága anyuddal sokkal jobb volt, mint mostani kapcsolata Beával, de azt is el kell ismerned, hogy nem csak miattam vannak együtt. Mert én már öt éve eljöttem onnan, ennyi idő alatt már réges-régen szétmehettek volna. Főleg úgy, hogy nem házasok. Nagyon sajnálom, hogy meghalt az anyád, nemcsak miattad, hanem apa miatt is, sőt valószínűleg én is jobban jártam volna, ha ő lenne az anyám, de apu gyászolt, mikor lefeküdt Beával, és véletlenül lettem. És néha kicsit szarul is érzem magam emiatt, hiszen, ha Bea nem esett volna teherbe velem, tuti, hogy másodszorra nem is találkoztak volna és egy kicsit olyan, mintha tönkretettem volna az életed, de attól még így alakult és ezt el kell fogadnunk. És igyekszem jó testvér lenni - néztem rá a cuki arckifejezésemmel. 
   - Jaj, nem tetted tönkre az életem. Az az igazság, hogy nagyon szeretlek, és nagyon jó testvér vagy - szorított magához. - Sokkal jobb testvér vagy, mint amit megérdemlek.
   - Ez nem igaz. Néha nagyon szar tesó vagyok, például amikor fél évig a telefont sem veszem fel, te meg halálra aggódod magad.
   - Az igaz, hogy fel tudod vinni a vérnyomásom - ismerte el mosolyogva. - De ez is csak azért van, mert szeretlek.
   - Én is.  
   - Na jó, most már elég a nyálas dumából - állt közénk Louis. - Eleanor üzeni, hogy kész az ünnepi vacsora. Irány az étkező!
   - Oké, mindjárt megyek. El kell mennem mosdóba.
   - Siess! - és kivonult. - Mindjárt jönnek. Nina még pisil egyet.
   - Istenem, Louis. Erre nem voltam kíváncsi - sóhajtott Eleanor. - Ma már nem kapsz több alkoholt. Teljesen részeg vagy.
Elindultam a mosdó felé, amikor hirtelen Harryvel találtam magam szemben. Egy kicsit zavarba jöttem, de aztán eszembe jutott a mantrám. Nem lesz semmi kínos!
   - Szia! - mosolyodott el. - Boldog karácsonyt! - ölelt magához.
   - Neked is. Kész a vacsora.
   - Megyek - sétált el, én is pedig nagyon megkönnyebbültem. Nem is ment ez annyira rosszul, nyugtattam meg magam.
A vacsora közel másfél óráig tartott, ugyanis nagyon jól elbeszélgettünk közben.
   - Erről jut eszembe - szólalt meg Liam - Nina, ugye te is jössz a szilveszteri bulira. Már Barbi is beleegyezett.
   - Persze - bólintottam -, megyek.
   - És vettél már bikinit? - kérdezte Eleanor.
   - Tessék?
   - Bikinid van már? - szállt be a beszélgetésbe Sophia is, akit egyenlőre nem igazán ismertem. Lemaradtam Daniellenél, akit nagyon sajnáltam, mert elég szarul volt a szakítás miatt, ami bár már két hónapja volt, még mindig szoktunk együtt szomorkodni a Skype-on.
   - Minek a bikini?
   - Nem mondták neked? A Maldív-szigetekre szervezték a fiúk a bulit.
   - Micsoda? Nem repülünk így is eleget? Ti még a szünetben is repülni akartok? Teljesen kizárt, hogy repülőre szálljak. Azonkívül pedig mennyibe kerül egy ilyen buli?
   - Ki tudjuk fizetni, nyugi. Ráadásul nem lesz semmi nagy dolog. Mi így, kilencen Zaynék kivételével elrepülünk és jól érezzük magunkat. Ennyi az egész. És szilveszterkor jól berúgunk. Bár lehet, hogy Justin és két táncosa is jön, mostanában nagyon jóban vagyunk velük. De az is csak tizenkettő ember.
   - Jó, hogy mondod. Nekem itt van dolgom. Justin új, színpadi koreográfiáján dolgozunk. És Zaynék miért nem jönnek?
   - És hogyan akarsz Justinnal táncolni, itt, ha ő Hawaiin van?
   - Nem hiszem el, hogy ennyire nem érdekli a dolog...
   - Dehogynem érdekli. Azért jönnek, hogyha addig nem végeztek, ott is tudjatok gyakorolni, amiből persze semmi nem lesz, de így legalább bele fogsz egyezni a dologba - kotyogott közbe Louis.
   - Louis! - csapott a kezére Eleanor. - Igenis gyakorolhatnak, ha akarnak.
   - Na! - szólalt meg Barbi is. - Akkor tisztázzunk valamit! El fogsz jönni velünk, mert nem fogom engedni, hogy egyedül aszalódj otthon szilveszterkor. Ez egy ünnep. Egy új év kezdete. Meg kell ünnepelni. És beszédem van veled - nézett rám szigorúan.
   - Oké, veletek megyek. Mikor megyünk? Még bikinit kell vennem.
   - 28-án indulunk és elsején este repülünk vissza. Hogy előtte legyen időnk strandolni is, mert ilyenkor csak ilyen helyeken lehet - válaszoltak. - És 27-én pedig amúgy is shopping nap lesz. Majd akkor nézünk neked bikinit.
   - Nézzétek. Elmegyek veletek a Maldív-szigetekre, de akkor előtte viszont keményen kell dolgoznunk. Nem lesz időm shoppingolni.
   - Akkor majd este megyünk, mikor végeztek.
   - Olyankor már hulla vagyok, teljesen kizárt, hogy kibírjak veletek egy bevásárló körutat. Majd egyik nap hazafelé beugrok egy butikba, és veszek egyet.
   - Mi? Dehogy! Majd valahogy megoldjuk, de biztos lesz néhány szuper bikinid. Bízz bennünk, lányok vagyunk, értünk az ilyesmihez - kacsintott Sophia.
   - Oké - vontam meg a vállam.
Nemsokára átvonultunk a nappaliba, hogy kibontsuk az ajándékokat. Én nagyon édes dolgokat kaptam, Perrie egy olyasmi ruhát vett nekem, amit múltkor nagyon megdicsértem rajta, mikor egyszer a bandával elmentünk egy Little Mix koncertre.
   - Egy fellépésre szántam. Tudom, hogy kapsz ruhát, de gondoltam néha igazán felvehetsz olyat is, ami neked is tetszik. Lou amúgy nagyon jó ruhákat talál neked.
   - Kösz, nagyon tetszik ez a színárnyalat.
Eleanor és Louis közös ajándékot adtak. Egy édes karkötőt kaptam, amin olyan függők voltak, hogy mindegyik a turné egyik állomásához kötődött. Volt rajt Eiffel-torony, London Eye, egy Barcelona címer, meg persze egy 1D jel meg egyéb ilyen aranyos dolgok. Nagyon figyelmes ajándék volt.
Liam egy nagy kottakönyvet adott, amiben benne volt az összes általam énekelt dal és az összes One Direction dal kottája.
  - Hogy ne kelljen gyűrött papírokkal rohangálnod.
  - Köszönöm - öleltem meg.
Sophia egy telefontokot és egy táskát vett nekem, ami figyelmesen személytelen volt, hiszen még nem ismerjük egymást.
Zayn egy szép karórát adott, arany színű és kicsi csillogó "gyémántok" vannak rajta körbe.
Barbi pedig mint mindig, most is hozott nekem egy zsák ruhát, amiket fotózáson kapott, de nem az ő stílusa. Azonkívül néhány hétköznapi és egy elegáns nyakláncot vett nekem.
Niall, akivel mostanában nagyon jól érzem magam egy fotóalbumot állított össze az együtt töltött időkről és egy egy pillangós nyakláncot hozzáillő karkötővel.
   - Mert tudom, hogy szereted a lepkéket - ölelt meg.
Majd Harry ajándéka következett. Egy kis, lapos dobozt adott át, ami ízlésesen be volt csomagolva. Egy ékszerdobozt sejtetett. És milyen igazam lett. A doboz egy gyönyörű és biztosan rendkívül drága nyakláncot tartalmazott, ami ezüst vagy fehérarany és gyönyörű virágos függő tartozott hozzá. Meseszép. Istenem, mennyit kereshette, mire megtalálta!
   - Tetszik? - nézett rám Harry kíváncsian. - Nem baj, ha nem - tette hozzá aztán kissé szomorúan, mikor nem válaszoltam azonnal - elhoztam a blokkot, hogy kicserélhesd, ha nem jó.
   - Harry - néztem fel rá, mire azonnal elhallgatott - ez gyönyörű. Nagyon köszönöm - bújtam be a karjai közé és öleltem át szorosan.
   - Ennek örülök - suttogta a hajamba. - Sokat keresgéltem, mire találtam valami olyat, ami egy kicsit is megközelít szépségében. Ez elég közel áll hozzá.
   - Jaj, de édes vagy. Köszönöm.
   - Hiányoztál - mondta hirtelen Harry. - Hiányzott, hogy így ölelhesselek és érezhessem az illatod. Nagyon finom.
   - Jázmin. És a tiéd sem kevésbé.
Az este többi része aztán nagyon jó hangulatban telt. Nagyokat nevettünk, miközben a szilveszteri utazásunk tervezgettük.
   - Arra gondoltam, hogy egyik este elmehetnénk közösen randizni. Tudjátok, egy nagy-nagy közös randira. Az olyan vicces - javasolta Louis.
   - Ne vedd sértésnek, de a randinak az a lényege, hogy ketten vagyunk. Tudod, egy lány egy srác. Menj Eleanorral randizni - mondta Harry.
   - Egyetértek - vágta rá Liam. - Jó nekem kettesben randizni. Még csak az kellene, hogy ott legyél a randimon - borzongott meg látványosan.
   - Most megsértődtem. Tudjátok, már mennyit gondolkodtam ezen? Ti meg semmibe vesztek? Kivel menjek akkor randizni?
   - Én elmegyek randizni veled, ne aggódj - ölelte meg Eleanor. 
   - Köszönöm - "szipogott" Louis. - Tudtam, hogy bízhatok benned. Ezért szeretlek olyan nagyon.
   - Óó, na elég lesz Louis. Nyugi. Én is szeretlek, de nyugodj meg, oké? - nyugtatgatta Eleanor drága barátját.
Ezután már szépen lassan elkezdtünk összepakolászni, ugyanis tíz is elmúlt és a többség holnap a szüleihez indult karácsonyozni.
Harry felajánlotta, hogy hazafuvaroz, hogy ilyen későn már ne kelljen zavarnom a testőrömet. Nem vagyok biztos benn, hogy tényleg ez volt az igazi indok, de mindenesetre beleegyeztem. Kisiettem a rengeteg csomaggal a kezemben és Harry már a csomagtartónál várt. Gyorsan bepakoltam, majd (miután Harry kinyitotta az autó ajtaját,) gyorsan beültem, mert nagyon hideg volt odakinn. Az autóút gyorsan eltelt, ugyanis kb. öt percre lakok tőlük autóval. Mikor megérkeztünk, Harry leállította a kocsit és felém fordult.
   - Jól éreztem magam ma este. Örülök, hogy eljöttél és hogy tetszett az ajándékom. Jó érzés mosolyt csalni az arcodra. Hiányzott már ez át érzés. És hiányzol te is.
   - Te is nekem - suttogtam, majd gyorsan kiszálltam, nehogy előírás magam.
Kivettem a csomagokat a csomagtartóból és besétáltam a házamba. Lepakoltam, majd teleengedtem a kádat meleg vízzel, nyomtam bele egy nagy adag habfürdőt és belefeküdtem az illatos habokba és elgondolkodtam azon, hogy vajon mibe kerültem. Már el kellene döntenem, hogy tényleg adok-e egy újabb esély a kapcsolatunknak vagy továbblépek. De valahogy Harry felé húzott a szívem, akárhogyan is próbáltam túltenni magam rajta. Szeretem őt, ez az igazság.

2015. július 27., hétfő

35.: Újságcikk (részlet)

Harry Stylest a háta mögött csalják! Vajon ezt kibírja a kapcsolatuk?

Vajon megcsalták a One Direction énekesét, Harry Stylest? Fotósunk Justin Bieberrel kapta le Nina Szalait, Harry barátnőjét és a banda háttértáncosát, aki mostanában már előzenekarként is szerepel a turnén. Így tűnik, a sztárpár nem együtt tölti a karácsonyi szünetet, és Nina Szalai kihasználja a lehetőséget, hogy barátja nincs mellette. Szemtanúk szerint Justin és Nina nagyon jól elvoltak együtt, és bár csók nem volt, biztosak benne, hogy a két fiatal tehetség összejött.
Együtt ebédeltek egy kis, családias hangulatú étteremben egy óráig, majd kézen fogva távoztak.
A One Direction részéről senki nem reagált a történtekre, ám a banda egyik közeli ismerőse elmondta, hogy Nina és Harry kapcsolata már régóta nem az igazi, és bár Harry nagyon igyekezett visszaszerezni kedvese kegyeit, a lány  hajthatatlannak bizonyult, és csak azért van velük, mert szerződés köti a turnéra. Más forrásból tudjuk, hogy önként vállalta, hogy pótolja az előzenekart, mert el akarja foglalni magát, hogy ne legyen ideje Harryre. Azonban olyan hírek is szárnyra kaptak, miszerint azért lett ő az előzenekar, hogy ezáltal is több időt tölthessenek együtt, és legyen közös tevékenységük, az éneklés, amiben Harry tud segíteni Ninának. És bár hivatalosan csak szünetet tartanak, bennfentes információk szerint a kapcsolatuknak nincs esélye.

Egy kicsit sajnáljuk, aranyos pár voltak. Directionerek figyelem! Harry Styles ismét szingli!

2015. július 5., vasárnap

34.: Nem lesz semmi kínos...

December közepe van, esik a hó. Mínusz 8 fok van és rohadt erősen fúj az arcomba a szél. A turné első szünete van, bár nekem nem teljesen a pihenésről fog szólni. Épp Justinhoz készülök, ugyanis mostanra tudtuk beszorítani az új számához a színpadi koreográfiát. A klip nem velem készült, hiszen nagyon elcsúsztak volna, de a színpadi koreográfia már közös munka lesz. Igazából egy kicsit ellentétesek az érzéseim, hiszen imádom Justint és a táncosait, másrészt másra sem vágyom, hogy hazamenjek és belefeküdjek egy kád forró vízbe. Nagyon kimerültem. Soha nem volt még ilyen fárasztó évem. És nem csak testileg, hanem lelkileg is elfáradtam. Hulla vagyok minden értelemben. Kidőltem a rengeteg utazástól. Van is mitől, hiszen bejártuk fél Európát a turné első részében. És kimerültem lelkileg is, hisz nagyon megviselt a kapcsolatom Harryvel. Szeretem őt, de azt hiszem, annak ellenére, hogy szeretjük egymást, mi nem vagyunk egymás örök társai. Megviselt a vele együttlét, a szakítás, és az is,  ha távol voltam tőle. Már csak azt kellene eldöntenem, hogy mindezeket figyelembe véve mi számomra a megoldás.
Mindegy, ezt most hagynom kellene, ugyanis megjött értem James, a testőröm. Ő a turné szünetében is velem van, ugyanis Paul ragaszkodott hozzá.
A táncstúdióban már várt Justin.
   - Hát szia, te csaj! De rég láttalak - szorított magához. - Ki ez a pasas veled? - suttogta a fülembe. - Mi történt Harryvel? Nem vagytok együtt?
   - Ő a testőröm, James - mutattam be Justinnak. - A turné szünetében is velem van. Szegény, karácsonykor mehet csak haza.
   - James Reynolds - nyújtott kezet.
   - Justin Bieber - fogott kezet vele Justin.
   - Gyere, megmutatom az öltözőt - húzott  maga után aztán gyorsan. - Megőrültél? Hol van Harry?
   - Szakítottunk. És ő csak a testőröm.
   - Ja, persze. Hagyjuk a dumát. Mi van veled? Olyan jól megvoltatok... És különben mit szól ehhez Harry?
   - Hát... - eszembe jutott Harry reakciója, mikor megtudta, hogy James lett a testőröm.
   - Ez komoly? Azt a faszfejet? Paul, mit tettem ellened? Így is majd belegebedek, hogy visszaszerezzem a barátnőm, te pedig direkt keresztbe teszel nekem? Ezt miért kell? Na, idefigyelj, te James, vagy hogy hívnak. Úgy vigyázz rá, hogy közben sose felejtsd, hogy ő az én barátnőm. Ha bepróbálkozol, repülsz, felfogtad? Abban a pillanatban húzhatsz haza. Te pedig ne szólj semmit, mert nem ismered ezt a szemetet - nézett rám Harry lángoló szemekkel.
   - Aztán hiszem, nem a legjobban reagálta le a szituációt - feleltem diplomatikusan.
   - Jogosan! Mi bajod van?
   - Nézd, szeretem Harryt, de nem ő a szőke herceg a lovon. Nem ő az igazi.
   - Fejedre estél? Amnéziád van? Hova tűnt az a rengeteg gyönyörű dolog, amiket meséltél? Hogy még soha nem voltál ilyen boldog. Meg ilyenek.
    - A rózsaszín köd elszállt, és a valóság maradt. Ami az, hogy nem illünk össze.
   - Badarság! Az az igazság, hogy még soha nem láttam olyan szerelmet senki szemében, mint a tietekben, mikor együtt voltatok. Harry rajong érted! Egyenesen imád! Mindent megtenne érted! És te ezt eldobod? Erről még beszélünk, de most neki kellene állnunk a próbának. Menj, öltözz át, de ne hidd, hogy ezzel le van zárva a téma - figyelmeztetett, majd bekísért az öltözőbe.
A próba kellemes emlékeket juttatott eszembe, nagyon jó volt. Sokra természetesen nem mentünk, hiszen mindenki észrevette nyomott hangulatom, ezért egy Vidítsuk fel Ninát nevezetű programmá alakult a próba. De az ebéd után már komolyan vette mindenki a dolgot, mivel szorított minket az idő, szerettük volna a karácsonyt otthon tölteni a szeretteinkkel. Ami csak akkor lehetséges, ha a két ünnep között be tudjuk fejezni és színpadra tudjuk állítani a koreográfiát.
Én ugyanis január negyedikén indulok tovább a srácokkal a turné második szakaszára Amerikába.

Ebédidőben Justinnal elmentünk egy közeli kis étterembe, ahol kedvére faggathatott Harryről és mindenféléről, aki érdekelte. Hát igen, elég régen találkoztunk ezelőtt, és bár korábban Justin a legjobb barátaim közé tartozott, a turné és a Harryvel való kapcsolatom miatt egy kissé eltávolodtunk egymástól. Azonban itt volt az alkalom, hogy ezt helyrehozzuk. És én élni akartam a lehetőséggel, mert mostanában gyakran érzem magam egy kissé egyedül és ettől fogva picit szomorkásan. Úgyhogy eldöntöttem, hogy minden kérdésére válaszolok és megfontolom a tanácsait, bármennyire legyenek is őrültek azok.
   - De most komolyan, miért mentetek szét? - érdeklődött egyre hevesebben. - Egyszerűen nem értem. Annyira jól megvoltatok. Sütött belőletek a szerelem és a harmónia. Azt hittem, ő számodra a a nagy ő. És jó volt látni, hogy rajong érted, a tenyerén hordoz és tényleg szeret. Nem a pénzedet akarta, hanem téged. Már megérdemeltél egy ilyen kapcsolatot.
   - Tudom, nagyon jól esett, mikor azt mondtad nekem a turné előtt, hogy végre olyannal látsz, aki szeret és nem kihasznál, mert akkor már tényleg tudtam, hogy igaz. És sokszor nagyon hiányzik. A szeretet, a szerelem, a gyengédség, a szenvedély, a gondoskodás, a vigyázó szemek, a csodálat, a törődés és mindaz, amit adott. De azt hiszem mindezek ellenére nem vagyunk egymás élete párja.
   - De hogy szakítottatok? Mi döbbentett rá ezekre?
   - Lementünk egy hétvégére a turné előtt Harry szüleihez, hogy elbúcsúzzon meg bemutasson nekik. És beszélgettünk mindenféléről, és kiakadt, hogy vele reklámozzák az óvodáját. És elrohant. És az éjszaka közepén ért haza totál részegen. Felébredtem a zajokra, mikor levert egy vázát és épp mentem segíteni neki, mikor leüvöltötte a fejem, hogy hagyjam már békén, elege van abból, hogy mindig, mindenhol ott vagyok és sosincs egyedül. Visszamentem a szobába és elgondolkodtam a dolgon. Hogy tényleg mindig együtt vagyunk. Hogy ez mennyire új mindkettőnknek, és hogy valamit tennünk kell, ha Harry így érez. Mert tudom, hogy ha józan nem mondana ilyet, de még ha csak megfordult a fejében, az már jelent valamit. És én nem akarom a szőnyeg alá söpörni a problémát, és nem akarom megvárni, míg annyi lesz, hogy egyszer csak betelik a pohár és vége mindennek. De erre nem láttam más megoldást, minthogy szünetet tartsunk. És kipróbáljuk, hogy mennyire erős a kapcsolatunk, his hianyzunk-e egymásnak, vagy szépen elfelejtünk mindent és kedves emlék marad a dolog.
   - És hogy érzed?
   - Hiányzik, nagyon. De nem tudom, hogy én hiányzok-e neki. Egy ideje már nem küldi a napi virágokat és leállt az üzenetekkel is.
   - Hát... Én azt mondanám, hogy most tőled vár egy lépést. Ő mindent megtett, most rajtad áll a dolog. Ha vissza akarod szerezni, most te jössz. Rajtad a sor, hogy tegyél valamit a kapcsolatotokért.
   - Oké. Köszönöm, azt hiszem.
   - Ha neked csak ennyi kellett, hát nagyon szívesen - ölelt meg. - Örülök, hogy valamit segíthettem. Na gyere, mennünk kéne - húzott ki az étteremből.

Másnap reggel egy gyors zuhanyzás  és sminkelés után indultam a stúdióba Jamesszel. Tegnap észrevettem, hogy mostanában mintha távolságtartóbb lenne. Lehet, hogy tényleg félti a munkáját Harry miatt. Bár azt kell mondanom, annyira nem bánom, hogy nem nyomul James. Most nem vágyom pasira. Jó, persze kivéve Harryt, aki főleg most, az ünnepek idején hiányzik nagyon. Mikor mindenki a szeretteivel és a családjával van, én pedig egyedül tervezem tölteni a karácsonyt. Mert bár van családom, ők elfoglaltak, Barbi Los Angelesben van egy magazinfotózáson, a szüleim pedig otthon vannak Budapesten. Nekem nem igazán éri meg hazamenni, hiszen két és fél napom van csak, abból egy teljes napot utazással kellene töltenem. Ezért úgy döntöttem, hogy Londonban karácsonyozok, elmegyek a hivatalos One Direction partira szenteste, meg szilveszterkor. Amikor Justin vagy valamelyik táncosa ráér, akkor meg velük megyek valahova. Ezen kívül pedig kipihenem a turnét. És persze felkészülök a következő szakaszra. Vásárolok egy-két ruhát, és néhány karácsonyi ajándékot is, amit oda tudok adni a bulin.
A mai próbák nagyon intenzívre sikerültek, mindenki nagyon elszánt és lelkes volt, már alig várják, hogy készen legyünk és mehessünk haza a családhoz.
Délután, vagy inkább estefelé elmentem karácsonyi ajándékot vásárolni. Bejártam egy pláza szinte összes boltját, de valahogy semmi jót nem találtam. Mindenkinek láttam valami hozzá illőt, de annyira mégsem volt jó, hogy meg is vegyem. Így végül egy pár bokacsizmával mentem haza, azt is magamnak vettem. Szép, mondhatom.

2 héttel később
Jól van, menni fog. Most komolyan, eddig nap mint nap velük voltam, most meg félek egy kis partitól? Nem vagyok normális... Ajándékok? Úristen! Mindet becsomagoltam? Igen, nyugi, az ajándékok rendben.
   - James, indulhatunk öt percen belül - kiabáltam ki a fürdőszobából, miközben öntunningoltam magam, és mantráztam magamnak, hogy ne lesz semmi kínos dolog ma este.
   - Gyönyörű vagy - mondta James, mikor meglátott. - Indulhatunk?
   - Hát... Igen... James, arra szeretnélek kérni, hogy nem lehetne az, hogy csak elviszel? Tudod, ott biztonságban vagyok, meg minden. Nem nagyon szeretnék balhét egy karácsonyi partin...
   - Nina, a testőröd vagyok, ha ez neki nem tetszik, hát Istenem! Nekem sem tetszik minden... Mégsem tudok ellene tenni! Nézd, az a dolgom, hogy biztonságban tudjalak.
   - Akkor maradj a kocsiban, kérlek! Nem akarok jelenetet.
   - Rendben - sóhajtotta. - De most végre indulhatunk?
   - Persze.